A mai Magyar Páneurópa mozgalom szellemisége és iránya

A szerző a MPUE elnöke, elhangzott 2017. novemberében, a Br. Eötvös díjak átadásakor

Tisztelettel köszöntöm Krucsainé Herter Anikó helyettes államtitkár asszonyt, Pápai Mihály urat, Gyál város polgármesterét, Bauer Bence urat, a KAS titkárát, Bence Lajos urat, költő publicistát és Margitai Gábor író, szerkesztő urat, Petrás Máriát, ezúttal mint énekművészt, Kondor Katalint aki az est háziasszonya lesz, Kövesdy Zsuzsanna szerkesztő asszonyt, Döbrentei Kornél költőt és Ludwig Emil írót, valamint minden Barátunkat és vendégeinket.

Megnyitóként engedjék meg, hogy a Magyar Páneurópa alap-eszméjéről a jelen társadalmi gondjai ismeretében foglalkozzak, mert sajnos sokféle értelmezés kering rólunk a művelt körökben.

A migrációs krízissel kapcsolatban a Páneurópa mozgalom alap-értékeit, hagyományait vizsgálva sokan hivatkoznak a gróf Kalergire, mint aki okózója, terjesztője volt annak az eszmének, mely a különböző népcsoportok keveredésével egylényegű, homogén, egyetlen nemzethez sem kötődő lakosságot tervezett volna Európában.

Ez annyit jelentene, hogy hagyományoktól, előjogoktól, szokásoktól, tapasztalattól, vallástól “mentes” társadalomban élnénk. A mai – sok esetben magukat jobboldalinak tartó pl. a német Páneurópa szónokai szerint – a kívánatos az lenne, ha a migrációs keveredés hatására kialakuó társadalmakban már csak az individuum, tehát csak az egyén a maga pőreségében számítana. Ez esetben az én következtetéseim szerint talán még a család, a rokonság, és a barátok sem számítanának. Pedig a társadalom legkisebb egysége a család, majd azok közössége, és közös érdeke, biztonsága. A kérdés most úgy vetődik fel, hogy létezhet-e egészséges társadalom család nélkül?

Gróf Kalergi érthetően, rettegve az új, szörnyű háborúk lehetőségétől, több könyvet is írt azon töprengve, mi lehetne hosszú távon a kiút. A PEU eszméjét és ezt az elnevezést is először ő vetette fel, mint egy lehetséges jó megoldást a háborúk elkerülésére.

De mitől robbannak ki (ma is) háborúk – igaz -, “lokális”-nak látszó formában? Az egyes népek felett kiejtett bombákat a nagyhatalmak küldik, és látszólag addig nincs baj, míg a bombák irányáról közösen döntenek. Az, hogy a bombázottak társadalma mennyire kevert, vagy homogén, azt hiszem, ez egyáltalán nem számít és senkit sem érdekel.

De nézzük; vajjon az emberek alaptermészete keveréssel megváltoztatható-e? Mert keveredéstől függetlenül is az emberek pénzéhségénél csak a hatalomvágya a nagyobb – mert persze a hatalommal nemcsak pénzt lehet szerezni, hanem “mindent”; azaz megregulázott lelkeket is. És ami nem megy pénzzel, az megy fegyverrel. És ki a hatalom? Egy-egy csoport, vagyis az individuumok tömörülése a közös érdekek mentén.

Nem akarok hangulatrontó lenni, mert célom nem az, hogy ne higyjünk az ember jóságában, állhatatosságban és békeszeretetében…

Van az egyszerű, átlag polgár, a “jótét lélek”, aki boldogulni szeretne minden különösebb vágy nélkül, csupán békességben szeretné felnevelni a családját, aztán vannak, akiknek semmi nem elég, akik minden energiájukat, tudásukat arra használják fel, hogy a többiek fölé kerekedjenek, többet tudjanak, jóságukkal vagy brutalitásukkal, de mindenből hasznot húzzanak. Létezik anyagi, de társadalmi haszon is; a feltűnés, a találékonyság, s ennek folyományaként a sikeresség. Ne tagadjuk, mi emberek – sarkítva – ilyenek vagyunk még akkor is, ha összekevernek bennünket. Mert, ha az individuum nem ilyen lenne, akkor nem létezne fejlődés, s ha nem volna fejlődés, mi végre létezne az ember?

Tiszteletreméltó igyekezet tehát valami olyan eszmét kitalálni és követni, mellyel a háborúk elkerülhetők lehetnének, de sajnos mindez úgy látszik, csak utópia.

Nézzük a migrációt, mely már gyökerében a háborúktól fertőzött, ennél fogva az egész migrációs “megoldás” mai ál-liberális média-beállítása álszent. És ennek az álszent “ember-mentő” mozgalomnak megintcsak az EMBER az áldozata; most éppen a muszlim kisember, amelyik természetesen a békésebb irányba menekül, hogy aztán csalódással teli életét – robbanó övvel a derekán – esetleg Allahnak ajánlja fel.

Igaz, ma még EURÓPA – a robbantgatások ellenére – békésnek mondható, egyedül a sok ismeretlen szándékú és vérmérsékletű ember beözönlése okoz gondot. (Van, akinek nem.)

Próbáljuk megvizsgálni, egyáltalán a betelepítéseknek milyen következménye lehet a társadalmakra nézve, belátva, hogy az európai, sőt a világ összes fogyasztói körülmények között élő népessége fogy? Miközben az egyébként is munkaerő felesleggel bíró, gyenge gazda-ságokban az emberek létszáma pedig nő?

Melyek a migráció várható pozitív következményei?

– A nagyvállalatok termelési képességeiket növelni tudják, egyrészt a munkaerő-kínálat növekedése révén, s mert a betelepülők idővel fogyasztóvá is vál(hat)nak, a több áru eladhatóvá válik és így a hasznuk is folyamatosan növekszik.

– A nagyvállalatok nem kényszerülnek egyre több járulékot fizetni, hogy a nyugdíjak tarthatók legyenek az öregedő társadalomban. Vagyis a nagyvállalatok haszna kettős, s az is a mérleg pozitív oldalát erősíti, hogy eképpen az idős emberek is hosszabb ideig jól fogyasztó réteg maradhat, mert meg tudják vásárolni a termelt árut.

– A nagyvállalatoknak viszont teljesen mindegy, hogy a dolgozók milyen szokást követnek, hány feleségük van és milyen vallásúak, ha egyébként rendesen(?) dolgoznak. Ez legfeljebb a társadalom más szféráiban okozhat viszályokat.

 

Negatívumok

– A betelepítéssel importáljuk mindazokat a tapasztalatokat, kultúrális és vallási szokásokat, háborús ellentéteket, melyek a betelepülőket kiindulási helyükön is jellemezték (és akkor még nem beszéltünk a radikálisok miatti veszélyekről). Tételezzük fel, hogy a belügyi szervek győzik a többlet feladatokat, de a többlet feladatok költségeit viszont nem a nagyvállalatok, hanem az állam az adókból, vagyis a kisemberek pénzéből fizeti.

– Növekszenek a társadalmi ellentétek, a csoportosulások, az azonos társadalmi kategóriába tartozó emberek külön rendezkednek be és elzárkózásuk következménye, hogy azon túl nem nemzetek, hanem embercsoportok fognak “no go” szektorokként rivalizálni, azaz küzdeni a hatalomért. Ugyanakkor természetesen az atomizálódott társadal-makat könnyebb lesz féken tartani, más szóval az eddigieknél még kiszolgáltatottabb lesz az adott terület népessége.

– Nyelvi, műveltségi és ezzel összefüggésben munkaerőpiaci nehézségek, leszorított bérek

– az őslakosság szokásainak, identitásának, ezzel együtt és főleg a keresztény eszme háttérbe szorulása, szorítása – akár önfeladás révén is, mint ahogy néhány példát már ma is tapasztalhatunk.

– A betelepülő népesség karakteres identitása és erőszakos életvitele magával hozza az ellentétek növekedését

– A népesség terhelése, tűrőképességének próbatétele, végső esetben polgárháború kockázatának viselése

 

 

Következtetés:

A migráció egyedüli haszonélvezője azok a nagyvállalatok, ahol a jövevények esetleg munkát vállalhatnak.

Megállapítható tehát, hogy a népesség megváltoztatása, vegyítése semmiféle társadalmi előnnyel nem járhat, sőt éppen a lakosság biztonságérzete kerül veszélybe, mely a kisemberek legfőbb igénye, miközben a háború kockázata semmiképpen sincs ettől kiiktatva.

Mindezek mellett viszont mint tényt kimondhatjuk, hogy az eredetileg tervezett és remélt egyesült, azaz PÁN-Európa népei közötti szabad mozgás már eddig is magával hozta az európai népek keveredését, mely eredetileg a páneurópai eszme egyik alappillére volt. Ugyanakkor ez a belső keveredés nem bontja meg az európai identitás jellegét, rendjét és harmóniáját. Ezzel ellentétben, ha SOROS és eszmetársai az EU jelen népességével össze nem egyeztethető szokású és értékrendű népességgel kívánja földrészünket elárasztani, az részükről csakis provokációnak és támadásnak minősíthető. Ennyit a békenobeldíj várományosáról…

Gróf Kalergi eredeti gondolata így szólt, idézem:

“Egyetlen eszmei tartalom sem képes a totalitárius rendszerek nyomulását megakadályozni (bolsevizmus, fasizmus), csak egy pozitív valami; Európa eszméje.

Egy új európai hazafiság, mely minden európai nacionalizmust egy közös eszme érdekében összefog.

A közös kultúra közös védelmének nagy gondolata mellett el kell halványulnia az európai rivalizálásnak.

Európa úgy szakíthat a fenyegető veszéllyel, ha szakít az államok közötti anarchiával és organizációval helyettesíti azt. Csak így kerülhetők el a katasztrófák, a világháború, a világforradalmak, vagy a kettő együtt.”

Szó sincs tehát idegen népelemek nagyszámú befogadásáról, sőt Gróf Kalergi a Totális állam, totális ember c. művében ennek ellentmond a közös kultúra védelmének hangsúlyozásával.

 

0